






Vendégeim gyakran tesznek fel kérdéseket a személyemmel kapcsolatban.
- Milyen iskolákba jártam?
- Hol tanultam németül / angolul?
- Hogy lettem pont idegenvezető?
- Az idegenvezetők főállásban dolgoznak vagy van mellette valamilyen „rendes” foglalkozásuk is? Alkalmazottként vagy más formában?
Íme néhány válasz, illetve információ rólam és a munkámról:
1980-ban születtem Pécsen. Már kisgyerekként Budapestre költöztünk a családommal, így én már szinte teljesen a fővárosban nőttem fel. Szóval abszolút Budapestnek érzem magam, bár persze mindig örülök, ha időről időre elutazhatok a szülővárosomba .
Az általános iskola után a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban jártam, ahol 1999-ben érettségiztem. Még gimnázium alatt volt szerencsém egy iskolaévet Németországban, Bielefeldben tölteni, ami alapjában határozta meg a későbbi pályafutásomat, illetve azóta is számos szál köt Németországhoz. Érettségi után az ELTE Bölcsészkarára, német szakra iratkoztam be.
Még szinte el se kezdtem a bölcsészkart, amikor ezzel párhuzamosan egyre inkább az idegenforgalom, illetve annak bizonyos területei kezdtek érdekelni. Így aztán az egyetem mellett 1999/2000-ben végeztem el az idegenvezető képzést, ami előfeltétele az idegenvezetői tevékenységnek. Persze akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ezzel évtizedekre meghatározom a pályafutásom. És mi történt a bölcsészkarral? Lássuk be, azt bizony egy kissé elhanyagoltam. Végül aztán négy szemeszter és hosszas gondolkodás után egyértelművé vált, hogy döntenem kell, és így kerültem immár teljes energiával az idegenforgalomba.
Az ELTE-t félbehagyva átiratkoztam a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar idegenforgalmi és szálloda szakának német nyelvű képzésére. Így aztán 2001-ben ismét négy év tanulás állt előttem. De a főiskolai tanulmányokkal párhuzamosan már aktívan dolgoztam idegenvezetőként. 2003-ban egy külföldi szakmai gyakorlat keretében egy évre kicsit jobban megismerhettem a szállodaipar világát is. Két hat hónapos tartózkodás után, mely sorám két bajorországi szállodában dolgoztam, ismét visszatértem az idegenvezetéshez.
Aztán 2005 júniusában eljött az idő: sikeres záróvizsgám, illetve főiskolai diplomával a kezemben úgy döntöttem, hogy továbbra is főállású, önálló idegenvezetőként dolgozom. Gyakorlatilag teljes munkaidőben folytattam azt a tevékenységet, amit már a főiskola alatt részmunkaidőben is végeztem. 2006 áprilisában sikeres idegenvezetői vizsgát tettem angolból is, így azóta is ezen a két nyelven, németül és angolul dolgozom.
Ez idő alatt Budapest több kerületében is éltem, így Budát és Pestet is lakhelyemként ismertem meg. Gyerekként és tinédzserként a pesti oldalon éltem, majd jött egy jó 10 év Budán. A 12. kerület elegáns környékén nagyszerű volt lakni, de végül inkább visszaköltöztem a pesti oldalra, eredeti lakhelyem közelébe, és először a 15. kerületben találtam otthonra, most pedig – és valószínűleg hosszabb távon – a 13. kerületben élek. Budapesten egyébként nagyon gyakori, hogy az emberek előbb-utóbb visszatérnek a Duna azon oldalára, ahol eredetileg felnőttek. Nálam sincs ez másképp. Az ember vagy pesti vagy budai, ez már csak így van. Viszont manapság már a városnézések egyébként nem abból állnak, hogy ez vagy az az épület mikor épült, milyen stílusban. Persze ha valaki eziránt érdeklődik, akkor ez is elhangzik. Azonban sokkal inkább olyan témákat is érintünk, hogy a sok költözés ellenére errefelé a többség saját tulajdonú lakásban lakik, ami sok nyugat-európai számára igencsak furcsa.
Szakmai téren természetesen nagyon sok más is változott az elmúlt 20 évben, mióta ezen a pályán vagyok. Például szabadúszó idegenvezetőként sok különböző társasági formát kipróbáltam, de a végén végül a legegyszerűbb módnál kötöttem ki, azaz 2013 óta egyéni vállalkozóként dolgozom. Ez a legegyszerűbb és szinte minden bürokráciától mentes. Német példával élve annyira egyszerű, hogy az éves adóbevallás valóban akár egy söralátétre is ráférne. Mondanom se kell, hogy akár az adórendszer különböző hétköznapi életet befolyásoló elemei is részei az idegenvezetéseknek, hiszen a vendégek általában jobban éredklődnek az ilyen gyakorlati témák iránt, mint a korábban említett évszámok. Miért is furikázik Budapest utcáin annyi német, illetve szlovák rendszámos luxusautó? Alig van vendég, akinek egy autós városnézés során ez nem tűnik fel. Ez is lehet egy téma, ha az imént már amúgyis az adórendszernél tartottunk. Azonban sok olyan háttérinformáció, történet és legenda létezik a városról, ami akár a magyar vendégek számára is érdekes lehet.
A szakmai pályafutásomban még 2013 hozott egy jelentősebb változást. Ez a lépés azóta is meghatározza a mindennapi munkámat. Mivel egyre csak nőtt az igény a privát programok iránt, és én személy szerint is nagyon szívesen vezetek 1-3 fős privát túrák során, ezért úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem a sofőrszolgálatot is. Az akkoriban új Passatommal átküzdöttük magunkat a kereskedelmi személyszállítási engedély megszerzésének bonyolult bürokráciáján, és azóta gyakorlatilag a fő tevékenységemmé váltak az ilyen jellegű privát városnézések, kirándulások. Gyorsan repül az idő, hiszen azóta 2020-ban időrenben már a harmadik Passatot vettem át, amivel azóta is járjuk a látványosságokat. Ennek az autónak a felszereltségét kifejezetten a munkámmal szemben támasztott – talán kissé különleges – elvárásokhoz igazítottam. Így került erre az autóra egy hatalmas üveg panorámatető, ami teljesen új perspektívát nyit a szűk utcákon való városnézés során.
De természetesen sok minden történt magánéletemben ezekben az években. 2014 volt egyértelműen az az év, ami ilyen téren a legnagyobb változásokat hozta. Abban az évben házasodtam meg, és született meg a lányom. Ő most már iskolába jár, de már elég korán érdeklődést mutatott a munkám iránt. Ahogy a Hősök terén készült fotón is látszik, nagyon korán megbarátkozott a tér közepén álló szobrokkal.
Majd 2021-ben megszületett a kisebbik lányom. A járvány egyik előnye, hogy a jelenlegi helyzetben lényegesen több időt tudok vele tölteni, mint anno 2014/15-ben. Ennek ellenére reméljük persze, hogy lassan elmúlik a járvány, és visszakapjuk a régi életünket, és például utazási korlátozások és folyamatosan változó szabályozások nélkül élhetünk.